Az RKP Központi Bizottságának ülésen Nicolae Ceauşescu éles hangon kel ki a magyar történészek "támadásai" ellen. Kijelenti, hogy fel kell venni a kesztyűt és válaszolni kell a "kihívásra". Ettől kezdve megszaporodnak a magyar történészi munkákkal polemizáló írások. Például az Era Socialista (a párt elméleti folyóirata) 12. számában Dumitru Berciu professzor visszautasítja "azon országok történészeinek állításait, akik kétségbe vonják a vlahok és a románok azonosságát...
1973. június 18. - 19.
Az RKP KB-nak az oktatás "fejlesztéséről és tökéletesítéséről" tanácskozó plenáris ülésén Ceauşescu azzal védi meg a május 13-i törvényt, hogy kijelenti: "Már megmondtam más alkalmakkor is: mi nem tudunk külön fizikai, kémiai és más szakú intézeteket létesíteni azoknak a fiataloknak, akik nem ismerik a román nyelvet. [...] A román nyelv nem idegen nyelv egyetlen fiatal számára sem, aki Romániában él! Szocialista társadalmunk nyelve ez, és meg kell tanulnia az összes román állampolgárnak." Ezen az ülésen Takács Lajos is felszólalhat (az ugyancsak jelenlévő, és felszólalásra jelentkező Domokos Géza, Sütő András és Fazekas János nem kapnak szót). Takács, az államtanács tagja beszédében ugyan utólag is helyesli a kisebbségi iskolák 1956 és 1959 közti erőszakos elrománosítását, (azt is beismerve, hogy abban az időben még azon a véleményen volt, hogy a földrajz és történelem kizárólag román nyelven történő tanítása "segítséget fog nyújtani a román nyelv ismeretének tökéletesítéséhez"). Emellett azonban azt is kijelenti, hogy "az utóbbi időben szó van arról, hogy az együttélő nemzetiségek oktatását kétnyelvű oktatássá alakítják át. Nem tudok elképzelni nagyobb szerencsétlenséget..." Azt javasolja, hogy a fenti javaslatot - mielőtt konkrét jogszabályba öntenék - vitassák meg a nemzetiségi dolgozók tanácsaival. Ceauşescu beszédében meglehetősen durván nekimegy Takácsnak és az ellenérveit lesöpri az asztalról - ám a kétnyelvű oktatás tervezett bevezetésére még sem kerül sor, de a két nemzetiségi tanács országos plenárisának - már igencsak esedékes - összehívása is elmarad.
1971. október 21.
Az RKP KB sajtóosztálya lehivatja Bukarestbe a vidéki magyar és német lapok főszerkesztőit. A KB székházában Nicolae Vela és Gere Mihály bizalmasan közli velük, hogy ezentúl a nemzetiségek nyelvén csak abban az esetben lehet használni a települések neveit, ha: 1.) az elnevezés románul és a nemzetiségek nyelvén azonosan hangzik (pl. Arad, Déva); 2.) a nemzetiségi elnevezés erősen hasonlít a románhoz (pl. Sighişoara-Segesvár-Schassburg); 3.) a nemzetiségi elnevezés a román elnevezés hű fordítását tartalmazza (pl. Odorheiu Secuiesc-Székelyudvarhely). Minden más esetben csak a román elnevezés használható. A bizalmas rendelkezés - miként a bukaresti magyar nagykövetség egyik jelentése fogalmaz - komoly mértékben "felkavarta a nemzetiségi közvélemény hangulatát, s a jelenséget a nemzetiségi jogok korlátozásaként értékelik." Az írószövetség nemzetiségi bizottsága és a magyar főszerkesztők nagy része hangosan tiltakozik, mire a pártvezetés némileg visszakozik: a nyilvánosságra nem hozott rendelkezés maradéktalan végrehajtására nem kerül sor, de 1971-től bizonyos helységneveket már következetesen román helyesírással írnak.
1969. november 26.
Budapesten magyar-román kulturális szerződést írnak alá, a magyar és román fővárosban román ill. magyar kultúrházak felállításáról. (Az egyezmény végrehajtására a román fél merev ellenállása miatt nem kerül sor. Az 1978-79-es tárgyalásokon arra hivatkoznak, hogy - bár az árusítást az eredeti kormányközi egyezmény rögzíti - az RKP Politikai Végrehajtó Bizottsága határozata nem teszi lehetővé a kultúrházakban kultúrcikkek árusítását. Amikor végül erről az igényéről lemond a magyar fél, arra hivatkoznak, hogy a kérdés felvetése nem aktuális...)
1968. október 24. - 25.
Az RKP KB plenáris ülésén (melyen Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár ismételten kijelenti, hogy a kisebbségi kérdést "a marxizmus-leninizmus szellemében" véglegesen megoldották, és ez egy lezárt kérdés) határozatot hoznak a Szocialista Egységfront megalakításáról, valamint a "nemzetiségi dolgozók" tanácsairól. Az október 26-i pártlapok az első oldalon közlik: "A szocialista demokratizmus fejlődésének időszerű követelményei [...], arról tanúskodnak: meg kell alakítani az együttélő nemzetiségek reprezentatív jellegű szervezeteit, amelyek aktívan hozzájárulnak majd a párt politikájának megvalósításához, a szocialista társadalom fejlesztési programjának kidolgozásához és valóra váltásához. A Végrehajtó Bizottság e célból javasolja Románia Szocialista Köztársaság Magyar Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának, valamint Románia Szocialista Köztársaság Német Nemzetiségű Dolgozói Tanácsának megalakítását." (Az MNDT novemberben csatlakozott a Szocialista Egységfronthoz (későbbi nevén: A Szocialista Demokrácia és Egység Frontja), amely a társadalmi és tömegszervezetek ernyőszervezete.)
1968. augusztus 21.
Nicolae Ceauşescu a sebtiben összehívott Központi Bizottság tagjai és a Nagy Nemzetgyűlés képviselői, majd a KB székháza elé "spontán" összegyűlt tömeg előtt élesen elítéli a Varsói Szerződés csapatainak előző napi bevonulását Csehszlovákiába, amely - mint mondja - "szembeszökő megsértése egy testvéri, szabad és független szocialista állam nemzeti szuverenitásának".
1968. március 1.
Az RKP Központi Bizottsága rendkívüli plenáris ülését követő nagygyűléseken - a magyar nagykövetség értesülése szerint - felolvassák a KB egy bizalmas körlevelét, amelyben a párt a külföldiekkel való kapcsolattartással szemben óvatosságra int és előírja, hogy mindazok esetében, akiknél ez elkerülhetetlen, a külföldiekkel folytatott beszélgetésről kötelesek írásban haladéktalanul tájékoztatni feletteseiket. (Hasonló eljárás korábban is érvényen volt, csak nem vették olyan szigorúan.)
1968. március 1.
Életbe lép a "megyésítéshez" igazodó új református egyházi közigazgatási beosztás. A nagyváradi egyházkerületben 5, a kolozsváriban 8 egyházmegyét alakítanak ki.
1967. október 5. - 6.
Az RKP KB plenáris ülésén (ahol irányelveket fogadtak el "az ország területi-közigazgatási beosztásának megjavításáról") hozott határozat előirányozza, hogy a meglévő 16 tartomány helyett mintegy 40-45 megyét kell szervezni.
1966. június 27. - 28.
Bukarestben plenáris ülést tart az RKP Központi Bizottsága. Ezen beválasztják a Titkárságba Gere Mihályt, akinek a feladata lesz a nemzetiségi bizottság irányítása.
1965. július 19. - 24.
Bukarestben tartják a kommunista párt IX. Kongresszusát, mely jóváhagyja a márciusi plenáris döntéseit. A KB Végrehajtó Bizottságába kerül Mogyorós Sándor, póttag lesz Fazekas János és Gere Mihály (a Maros-Magyar Autonóm Tartomány néptanácsi elnöke). Ezeket a személyi változásokat a külügyminisztérium roman referatúrája úgy értékeli, hogy "mindez gesztusként értékelhető egyrészt a romániai magyar nemzetiség felé, de közvetve Magyarország felé is. Feltételezhető, hogy a fenti változások indítékai között egyik tényezőként az 1964. júliusi és 1965. júniusi magyar-román pártközi tárgyalások szerepelnek." (A kongresszuson változtatják meg az RMP nevét Román Kommunista Pártra.) A kongresszus után megalakítják az RKP Központi Bizottsága mellett működő nemzetiségi bizottságot. A grémiumra legmagasabb szinten maga a főtitkár "ügyel", de a közvetlen irányítás a KB apparátusának néhány, különböző területeken dolgozó tagja (Mihail Dalea, Petre Borilă, Leonte Răutu, Virgil Trofin és Gheorghe Stoica) kezében van. A bizottság magyar tagjainak (Domokos Géza, Takács Lajos, Sütő András, Létay Lajos, később Koppándi Sándor) feladata "a magyar nemzetiség életét érintő - elsősorban ideológiai-kulturális jellegű jelenségek feltárása, javaslatok kidolgozása". A nemzetiségi bizottság létrehozásáról a nyilvánosság előtt sohasem esik szó.
1982. november 30.
Az RKP Központi Bizottságában - a szokásos főszerkesztői értekezleten tájékozatást adnak arról, hogy "az utóbbi időben külföldön ismét fölerősödtek a Romániát érő imperialista támadások. A főszerkesztőket felszólítják, hogy lapjaikban "határozottan verjék vissza a támadásokat" és cikkekben mutassák be, hogy miként oldották meg a nemzetiségi kérdést, valamint hogyan hangolták össze a különböző megyék, tájegységek fejlesztését.
1982. december 7.
Az RKP KB sajtóosztályának vezető-helyettese, Eugen Florescu magához hivatja a központi lapok főszerkesztőit, köztük Huszár Sándort, A Hét vezetőjét, akinek kijelenti, hogy "a hazánk ellen imperialista kampányhoz szomszédunk, Magyarország is csatlakozott és ez ellen a romániai magyar sajtó nem lép fel kellő határozottsággal..." Florescu burkoltan megfenyegeti Huszárt, hogy felmentik az állásából, ha nem képes a "központi elvárásoknak" eleget tenni. Amikor Méliusz József, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa alelnöke erről tudomást szerez, élénken tiltakozik Fejes Gyulánál, a tanács titkáránál, aki a pártapparátusban dolgozik.
